Most tényleg inkább örülök Tomi, csak a hideg racionalitás hajtott az eladás felé. Nem olyan sok megoldandó dolog van a kocsin, kihozom belőle most már amit akarok.
Nehéz hetek voltak ezek amíg vártam hogy ez a semmiből előpattant vevő lebeszélje a bankjával meg a feleségével hogy akkor ő most megveszi ezt a kocsit. Próbáltam magamra eröltetni az égvilágon minden autótípust, hogy az majd jó lesz nekem és pillanatokra be is tudtam lelkesülni de valahol mindig az kongott a fejemben hogy semmi baj, majd veszek még egyszer TVR-t ha úgy alakul…. Aztán végül a feleséges megbeszélésben arra jutott a vevőm hogy nem fosztjatnak meg engem a baby-mtől, az nem lenne fair ha már ennyit tutujgattam….elsőre csalódást éreztem aztán lassan előmászott a fejem hátuljából a gondolat ami végig ott dolgozott, hogy úristen, majdnem elvették a játékomat de végül megúsztam, és hurrá, mehetek tovább előre!
Most van egy kis helyzet mert a randa természetemnek köszönhetően véletlenül elkezdtem árulni a kocsit és azonnal lett egy vevő is. Eléggé megrettentem ugyanakkor úgy gondolom hogy ha valaki instant rácsap jó akkor oda kell adnom.
Igazából csak hirtelen ötlet volt és nem is így akartam….fel vagyok zaklatódva…
most hogy rájöttem hogy bizonyos gyertyakábeleim elégtek és hogy ezek cseréje azért kisimított dolgokat asszem készen áll a kocsi a következő teljesítménymérésre.
jelenleg III-ban a 80-120 3,5s a 60-120 5,5s nem tudományosan mérve. Ez hibahatáron belül lehet a felújítás előtti teljesítménnyel ilyen egyszerű eszközökkel mérve szóval egy pados mérés mondaná meg az igazat.
120-ig kettesben is jól húz a kocsi úgyhogy elvileg a best ezeknél jobb lehet, inkàbb nyomatékossàg mérés ez így.
Mondjuk Gyéé képei mostanában olyan furák… nem tudom már már nosztalgikus hangulattal fordítom fejjel lefelé a laptopot úgy már nagyjából össze áll rendesen 😀 😀
Még mindig nyálcsorgatva nézegetem a topicot és főleg a megosztott képeket.
A sztorikból azért rendesen érezni, hogy ez bizony egy igazi angol manufaktúrából érkezett, nagyon frankenstein kocsi, amit mindig lehet (vagy inkább kell) simogatni.