Vannak autók, amik elvisznek A-ból B-be, és van a Mazda MX-5, ami után úgy szállsz ki a volán mögül, hogy legszívesebben azonnal megfordulnál, és mennél még egy kört. Ezen a héten pontosan 37 éve, 1989 februárjában rántották le a leplet a Chicagói Autószalonon arról a kis piros roadsterről, amiről akkor még senki nem sejtette, hogy több mint egymillió ember garázsát – és szívét – hódítja majd meg.
Az MX-5 története nem egy steril mérnöki irodában, hanem egy baráti beszélgetéssel kezdődött még a hetvenes évek végén. Bob Hall, egy amerikai autós újságíró egy egyszerű skiccet rajzolt fel a Mazda fejlesztési igazgatójának: egy olyan autót hiányolt a piacról, amely a klasszikus brit roadsterek – mint a Lotus Elan vagy az MG B – szellemét idézi meg, de mentes azok bosszantó műszaki hibáitól. A japánok komolyan vették a feladatot, és megalkották a Jinba Ittai filozófiáját, ami a japán lovasíjászatból ered: a ló és lovasa közötti tökéletes, ösztönös összhangot jelenti.
Amikor beleülsz egy MX-5-be, nem egy gépet irányítasz, hanem a tested meghosszabbítását érzed. Ez az autó sosem a brutális lóerőkről szólt, hanem a súly és az egyensúly patikamérlegen kimért arányáról. A Mazda mérnökei az évtizedek során bevezették az úgynevezett gram-stratégiát: ha egy alkatrészen csak tíz grammot tudtak spórolni, megtették. Ennek köszönhető a bűvös 50:50 arányú súlyelosztás, ami miatt a kanyarokban nem küzdeni kell a fizikával, hanem táncolni vele.
Az út az ikonikus, „kacsintós” bukólámpás NA generációval indult, ami ma már féltett kincs minden gyűjtő számára. Ezt követte a kilencvenes évek végén a kifinomultabb, gömbölyded NB, ami a mai napig a legnépszerűbb belépő a pályanapok világába. A kétezres évek közepén érkező NC generáció hozott egy kis plusz kényelmet és méretet – amit sokan kritizáltak, pedig valójában ez tette az MX-5-öt valódi, egész évben használható autóvá. Végül a jelenleg is futó ND szériával a Mazda valami olyat tett, ami szinte példátlan az autóiparban: az új modell rövidebb és könnyebb lett, mint az elődje, visszatérve a gyökerekhez a digitális korban is.
De az MX-5 nem csak egy közlekedési eszköz, hanem egy belépőjegy egy globális klubba. Ez az az autó, ahol a „Miata-wave”, vagyis a szembejövő márkatársnak való integetés íratlan szabály. Egy MX-5 tulajdonos nem azért veszi meg az autóját, hogy felvágjon a szomszéd előtt, hanem mert szereti a szabadságot, a szelet a hajában és a mechanikus gépek őszinteségét.
Egy olyan világban, ahol az autók egyre nehezebbek, sterilebbek és tele vannak villogó kijelzőkkel, az MX-5 egyfajta digitális detox. Itt nincs semmi felesleges. Csak te vagy, a váltó rövid, határozott kattanása, a motor morgása és az út, ami előtted kígyózik. 37 év hosszú idő, de ez a kis roadster ma is ugyanazt tudja, mint 1989-ben: emlékeztet minket arra, miért is szerettünk bele az autózásba.
Boldog születésnapot, Miata! Reméljük, még sokáig tanítod nekünk, hogy a boldogsághoz nem lóerő, hanem stílus és egy jó kanyar kell.
