@gpali
Hozzászólások
-
A feni témához: amit most láttok rajta az a téli szett. Nyárra van egy nagyon csinos Enkei yamato sc24 szettem. Ezzel szerintem már jól fog mutatni. 😉
Itt egy kép a nyári szettről:
És akkor egészben, napfényben:
Nagyon szép lett a színe. Egyetlen bajom, hogy a gyártó tájékoztatásának ellenére ez nem egy metálos, fényes szín,hanem matt… Amit nem feltéten akartam. De így is nagyon szép, csak nem ezt vártam. 😀
Az átvételnél ahogy átnéztem az autót észrevettem, hogy az anyós oldali ajtó nem nyílik kívülről. Rosszul lett összerakva az az oldali zárszerkezet… Ezen kívül a sok állástól és a ki-be nyitogatás stb-tól lemerült az akksi. Úgyhogy pénteken mégsem hoztam el a szekeret… Ma munka után fogok elszaladni érte. Addig megnézik a rosszul összerakott zárszerkezetet, illetve feltöltik az akksit.
Aztán jöhet a színváltozással kapcsolatos ügyintézés. Kíváncsi leszek ennek a menetére.
Köszi Gyula
Gyakorlatilag ketten-hárman dumálgatunk itt. És ennyi az összes aktivitás. 🙂 Ez abból a szempontból aggályos, hogy még az admin Urak sem nagyon látogatják a fórumot. Az előző posztomat január 18-án írtam meg, viszont valami “bug” miatt adminisztrátori jóváhagyás szükséges a bejegyzéseim rögzítődéséhez, ami csak tegnap (24-én) történt meg. lol (a régi fórum viszont újraéledt, úgyhogy ott is elkezdtem folytatni a topic-omat)
Időközben újabb látványos változás van napirenden. Múlthéten rám írt Mihalik Matyi egy kihagyhatatlan ajánlattal. Ő az aki a sárga csíkot húzta fel a kocsim orrára…
In progress…
Kedd este a munkahelyemről egyenesen a teremgarázsba tekertem a bringát.
Gyakorlatilag két csillagfejű csavarhúzóval szétszedhető az nc műszerfala.
Mielőtt nekiláttam volna, azért a biztonság kedvéért mindent átnéztem. Melyik mutató hol áll, a műszerfal világítást állító pöcök milyen állásban van, a trip nullázó/váltó pöcök még mindig nem működik-e stb… Ezt követően szétpattintgattam/csavarozgattam amit kellett. Nem lepődtem meg, hogy 1-2 csavar/elem nem volt meg. Ennél az autónál már hozzászoktam 😀
Robbantott ábra:
Ezt követően fogtam a kiszedett óracsoportot és haza bicóztam vele. De jó lenne egy saját garázs. De jó lenne, ha ez a ház aljában lenne és nem másfél metrómegállónyira. De jó lenne…. Vagy nézhetjük arról az oldalról is, hogy DE legalább van egy teremgarázs beállóhelye az autónak.
Szóval hazatekertem.
Otthon – miután előkészítettem a terepet – tovább bontottam az óracsoportot. Szintén csavarok (4db) és pattintós módszerek vártak, csak eggyel kisebb méretben.
A borítás leszedése pikk-pakk megvolt.
Innen következett az izgalmasabb rész. A mutatók leszedegetése. Nagyon óvatosnak kell lenni, nehogy a mutatóval az alatta levő tűt is kitépje az ember, mert akkor baj van… 😀 Ha óvatos vagy és rászánod az időt, akkor azért nem ördögtől való mutatvány. Kicsit ijesztő módon az óramutató járásával ellentétes irányban (kivéve a vízhőfok mutatót, mert az óramutató járásával megegyező irányba kell tekerni) kell elkezdeni tekerni őket, miközben óvatosan húzod is felfelé. Megnézett videók alapján volt, aki fél fordulat után lehúzta őket, én biztos ami tuti alapon mindegyiken tekertem 3-4 teljes fordulatot.
Ezt követte a fekete számlap leszedése. Pattintós módszer, semmi izgalom.
Normális esetben most tartottunk volna ott, hogy az új számlapot ráilleszti az ember és kezdődhet az összeszerelés.
Nálam a trip nullázó pálca nem működött, úgyhogy tovább mentem és alaplapig bontottam az alkatrészt. Ilyet sem csináltam még… 😀
A lenti képen az alaplap (zöld cucc) bal felső részéről már hiányzik a trip nullázó pálca.
És az a fehér négyzet volt elmozdulva. Emiatt nem működött:
Leszedtem, megtisztítottam, normálisan helyre raktam és kezdődhetett a visszaépítés.
Az új számlap helyrepattintása után következhetett a mutatók visszarakása. Itt arra kellett figyelni, hogy szépen visszakalibrálja a zéró pozícióra őket az ember. Rpm és km/h órák esetében ez a 0. A 3 kisebb óra esetében be van jelölve külön a zéró pont. Szépen oda lehet forgatni a mutatókat. Ha véletlen túlszalad a kezed, akkor egy teljes kör megtétele után újrapróbálkozhatsz. 😀
A mutatókat csak annyira kell rányomni a tűkre, hogy semmiképp ne érjenek hozzá a számlaphoz.
Alakul:
Ellenőriztem, hogy nincs-e piszok/szennyeződés a számlapon, megtisztítottam a műanyagokat nedves szemüvegtörlővel (a számlapot nem!) és összeraktam az óracsoportot.
Voilá:
Nekem nagyon bejön!
Ezt követően nem volt más hátra, mint visszamenni a teremgarázsba, a két csavarhúzó segítségével mindent helyrerakni és összecsavarozni a szétszedett részeket.
Álljon itt néhány fotó a végeredményről:
Sárga csík+sárga fordulatszámmérő:
Elképesztően boldog vagyok a végeredménnyel!
A teremgarázs emeletei közt mentem néhány kört, hogy kipróbáljam, minden megfelelően működik-e. Hála az égnek tökéletes a végeredmény, oly annyira, hogy a trip nullázó/váltó pálcika is működik!
A művelet tehát egyöntetűen sikeres volt! A kinézet szerintem zseniális. A számlap minősége is kifogástalan.
Mester és Gyula, köszönöm a pozitív hozzászólásokat. Mindig jól esik ilyen visszacsatolásokat olvasni!
És akkor a következő őrület:
Csak, hogy valami hülyeség is kerüljön az autóba! felkiáltással beszálltam egy Revlimiter group buy-ba. Feleslegesen drága és irracionális döntés volt, de hát ilyen a szerelem. Szerelem és szerelem és csak szerelem… Ahelyett, hogy használnám az autót… 😀
Amint tudjátok, van egy sokaknak kevésbé tetsző/értelmezhető sárga csík az autóm orrán.
A színt tovább ültetvén az utastérbe egy sárga fordulatszámmérős változatot vettem, ami szerintem nagyon fog passzolni az összképbe.
A héten valamikor elugrok a teremgarázsba és kikapom az óracsoportot, majd otthon legózok.
El van romolva a trip nullázó pálcám (hehe, ennek mi az igazi neve), amivel nullázni lehet a megtett kilométereket pl tankolásonként. Már így vettem az autót és borzasztóan zavar a hiba. Emiatt egyébként is szét akartam szedni az óracsoportot és megnézni, hátha látok olyan hibát ennél a nullázónál, amit meg tudok javítani. Most itt a remek lehetőség, hogy két legyet üssek egy csapásra!
ALVÁZ- ÜREGVÉDELEM
Végül karácsony előtt megcsináltam az alváz- üregvédelmet. Két és fél napot vett igénybe, viszont ebből az első fél nap azzal telt, hogy édesapám aknás garázsbeállójából hordtam el az oda felhalmozott bútorokat és egyéb tárgyakat, majd pedig megjavítottam a garázsajtót, hogy egyáltalán ki lehessen nyitni és be tudjak állni az autóval. 😀
Amire szükség volt: aknás beálló, emelő, jack stand, drótkefe, csiszolópapír, fejlámpa, alkoholos zsírtalanító, rozsdaátalakító (RO-55), ecsetek, maszkolószalag, festőfólia, maszk, festős kezeslábas, egy szemet-arcot védő plexi, üregvédő (Sikagard 6220), alvázvédő (igazából ezt is üregvédőnek hívják de jó alvázvédelemre: Sikagard 6250), kompresszor (nem, nem olyan amitől az autó vonyít), fújópisztoly, csavarhúzók.
December 20 délelőttje:
Elvittem a kocsit alvázmosásra. Ezt követően Piliscsaba – édesapám garázsa – fele vettem az irányt. Piliscsabán a helyi önkiszolgáló autómosónál megálltam és a leendő munkám megkönnyítése érdekében a kézi mosóval jól átmostam a kerékjárati íveket és az alvázat is amennyire csak tudtam.December 20 délutánja:
(Első és legfontosabb feladatom az volt, hogy vettem egy fenyőfát karácsonyra.) Miután elpakoltam mindent a garázsból és megjavítottam a garázsajtót beálltam az akna fölé. Az emelővel felemeltem a kocsi bal- majd jobb oldalát és első lépésként levettem a dobbetéteket elölről és hátulról is. Majd a kocsi alatt folytattam az előkészítési folyamatot. Levettem a hátsó kipufogó dobot, és az alsó keresztmerevítőket. Ezeknek a leszerelésére azért van szükség, hogy könnyebben odaférjek az alváz minél nagyobb felületéhez. Aztán hirtelen este 11 lett, úgyhogy édesapám autójával hazaindultam Pestre.December 21.:
Délelőtt 11 magasságában kezdtem a munkát. Ez a nap is még az előkészítésről szólt. Rozsda után kutattam. Hál’ Istennek nem nagyon találtam. A két küszöbvégnél volt kis felületi rozsda, a difi háza elég rozsdás, hátsó merevítő rudakon volt kis felületi, és icipici volt hátul a futóművet tartó elemnél (hátsó bölcső a neve?).Ezeken kívül eléggé egyben van az alja:
A “rozsdás” részeket drótkefével és csiszolópapírral fémtisztára csiszoltam, majd nyakon kentem rozsdaátalakítóval (RO-55).
A diffihez nem nagyon fértem oda drótkefével úgyhogy azt hanyag módon csak leecseteltem rozsdaátalakítóval úgy ahogy volt. Itt nem voltam olyan alapos… De kinek jutott eszébe kékre festeni azt a diffit?! 😀
Amíg a rozsdaátalakító dolgozott addig egy erősebb kefével végig sikáltam a sárvédőíveket és az egész alvázat, hogy az alvázmosás(ok) ellenére fennmaradt piszkot eltávolítsam. Majd benzines zsíroldó szerrel végig ecseteltem a sárvédő íveket és a kocsi teljes alvázát, hogy semmi szennyeződés/zsír ne maradhasson rajta. A Gyári alvázvédőt nem szedtem le, mert szerintem nem baj ha az ott marad és továbbra is védi a felületet.
Ez után pepecseltem a maszkolószalaggal és minden csavart, és részt lemaszkoltam, amiket nem szerettem volna nyakon lőni alvázvédővel.
Ezt követte a rozsdaátalakítóval lekent felületek újra csiszolása. Elvileg ezt érdemes visszacsiszolni a felületről miután kifejtette a kívánt hatást. És itt tartottam annál a pontnál, hogy az autó fel van készítve az érdemi részre, tehát az üregvédő, majd pedig az alvázvédő felvitelére. Még festőfóliával körbe takartam a kocsit, mert azt tanácsolták, hogy ezt mindenképp tegyem meg annak érdekében, hogy az alvázvédő ne üljön meg mindenen ami a garázsban található. De má’ megin’ este lett, úgyhogy hazaindultam. Amúgy sem árt ha még egy éjszakát hagyom pihenni, tovább száradni a kocsit.
December 22.:
Ezen a reggelen úgy keltem, hogy MA BE KELL FEJEZNEM MINDEN MUNKÁT a kocsival, mert már nagyon közel van a Jézuska és rá is fel kell készülni. 😀
Korán reggel édesapám karosszéria lakatos cimborájánál kezdtem a napot, aki kölcsön adta azt a kompresszorral használható pisztolyt, aminek a segítségével profi módon fel lehet vinni az alváz- üregvédelmet. Még egyszer alámásztam a kocsinak, hogy ellenőrizzem a lemaszkolt részeket és megtervezzem, hogy hogyan is fogok haladni.
Az üregvédelemmel kezdtem. Ez volt a könnyebb rész. Minden üreget úgy tele fújtam ahogy nem szégyelltem. Mint utólag láttam, sok helyen eléggé túl is fújtam, mert nagyon sok folyt vissza az üregekből. De annyi baj legyen.
Ezt követően felkészítettem magam az alvázvédelemre. Festős kezeslábas, maszk, plexi, fejlámpa.
A fejlámpa minden szerelésnél nagyon jól jön, csak ajánlani tudom. A plexi pedig…. Sajnos nem csináltam róla képet alvázvédelem után, de tele volt viasszal, ami mind az arcomon landolt volna, ha ez nincs. Szóval hasznos! 😀
A pisztoly használata előtt a szaki elmondta, hogy a ravaszt ne húzzam mindig 100%-kkal, hanem csak ilyen 40-50%-kkal, mert úgy fogja szépen felvinni a viaszt a felületre. Majd hozzátette, hogy rá kell érezni, de nem lesz gond. A kocsi hátuljánál kezdtem az alvázvédő felvitelét. Az alváz 1/3 részénél tartottam amikor elfogyott az alvázvédő, amit elvileg az egész kocsira kellett volna felvinnem. 😀 Szóval a kocsi hátulját durván túl locsoltam a viasszal, de hát ez van, ha elsőre próbálkozik az ember.
Mintha valaki nagyon örült volna a rozsda nélküli alváz látványának… 😛
Mivel elfogyott a viaszos alvázvédőm, ezért gyorsan elszaladtam a még éppen nyitva levő Pilisvörösvári Bárdi autóba, ahol hála az égnek volt pontosan ugyan ilyen Sikagard 6250, úgyhogy vettem egy újabb flakonnal és szaladtam is vissza a kocsi alá. Tanulva az első flakon szétfújkálásából, felidéztem a karosszéria lakatos tanácsát a fújópisztoly használatával kapcsolatosan és a továbbiakban annak megfelelően használtam. Lássatok csodát, igaza volt! 😀 Úgyhogy az autó maradék részére már értelmesebb mennyiségű viaszt sikerült fújnom. Azért továbbra sem spóroltam.
Ezt követően pedig egy műanyag edényt és egy ecsetet ragadtam magamhoz. És a kényesebb részekre ecsettel vittem fel a viaszt. A kerékjárati íveknél, az alsó futóműalkatrészeknél és az első nyúlványokra mindenhol ecsettel kentem fel a viaszt. Nem fotóztam mindig mindent, de pl ez az egyik sárvédőív:
A művelet után eltakarítottam a kölcsönkapott pisztolyt és visszavittem a jogos tulajdonosának. Addig volt ideje száradni a cuccnak.
Kezdett megint erősen délután lenni, de már nem volt sok hátra. Gyakorlatilag már csak a maszkolószalagok leszedegetése, levett alkatrészek (alsó merevítő, dobbetétek, hátsó dob) visszaszerelése, kocsi leengedése és az elpakolás volt hátra.
Szóval most ilyen elég szexi lett a kocsi alja. Nekem legalábbis nagyon tetszik!
Tudom, kicsit hosszú lett a leírás, de a munka is hosszú volt.
Pénteken fejeztem be a munkát. Elvileg szűk 2 óra száradási idő után lehetne már használni az autót, de én kedd reggelig a garázsban hagytam, ha legyen ideje megszáradni 😀
Mindenkinek kellemes karácsony utáni pihegést és maradék bejgli majszolást kívánok 😉
Nem sok minden történik így a hideg beálltával. Nagyjából egy hónapja be sem indítottam az autót. Majd karácsonykor hazamegyek vele a családhoz (kemény 25 km).
Annyi fejlemény van, hogy a menő rx8 váltógombomat újrabőröztettem, hogy a nagy unalomban történjen is valami 😀
A https://www.bestkarpit.hu/index.php/contact/ bőrözte újra kemény 5.000,- Ft-ért. Szerintem tök szép lett.
A következő karbantartási cselekményem pedig egy alvázvédelem lesz. Nem akartam a klasszikus fekete bitumenes megoldást választani, mert egyrészt hallok róla nem olyan pozitív dolgokat, másrészt a viaszos bevonat nekem szimpibb. Így berendeltem az ehhez szükséges eszközöket. (drótkefe, csiszolópapaír, rozsaátalakító(korant), ecset, maszkolószalag, viasz alapú alvázvédő).
Tervem szerint ezt az ünnepek alatt meg is csinálom a kocsin. Szurkoljatok 😀
A csapattal hétvégén körbejártuk a Mátrát és a Bükköt. Az idő csöpögős, esős őszi volt. Ez ősszel teljesen elfogadható. Szombaton és vasárnap is vizes úton mentünk, vasárnap egy jó adag esővel fűszerezve.
A jól összeszokott társaság:
Most is vittünk walkie-talkie-t, ami nagyon áldásos segítség. Sokkal kevesebb rizikót kell vállalnunk 1-1 előzésnél, mert a már elől haladók folyamatos tájékoztatást adnak nekünk a forgalomról.
A vizes, esős idő ajándékaként egyébként viszonylag gyér volt a forgalom, úgyhogy nagyjából a saját tempónkat autózhattuk végig. A vizes körülményekre tekintettel nem kell óriási sebességre gondolni, inkább csak olyan laza, óvatosabb örömautózás volt. Főleg vasárnap.
A színes őszi táj viszont ezerszeresen is kárpótolta a hiányzó kanyarsebességet. Eszméletlenül szép volt.
Akár egy “mx5 generations” összehasonlító tesztet is forgathattunk volna:
A vizes, avaros és szinte teljesen üres hegyi utat kihasználva azért volt mit gyakorolgatnunk. Tök szépen és óvatosan lehetett játszani az autókkal. A vasárnapi esőnapot olyan szinten élveztem, hogy az elképesztő. Hegynek lefele óvatosabbak voltunk, de fölfele (a biztonságosabb irány ilyen játékhoz) szét ökörködtük az utat. Itt egy mátrai szakasz: https://www.youtube.com/watch?v=bVPuUYrQvhY
Időközben berendeltem egy viasz alapú alvázvédő szert, amit még a hó megérkezte előtt fel szeretnék nyalni a kocsi alvázára.
Ma délelőtt ismét a Red Sun Sercive-ben vendégeskedtem.
Aznap amikor Jugo megcsipszőte a kocsimat Ecutek segítségével, akkor nagyon meleg volt (30-35 fok). Ezért a beszívott levegő hőmérséklete magasan az átlagos, illetve az ideális hőmérséklet felett volt. Nem tudta úgy belőni az előgyújtást ahogyan szerette volna, mert kicsit nagyobbat kért a kocsi mint az ideális. Ezért abban maradtunk, hogy egy enyhébb napon még visszatérek hozzá egy finomításra. Ma kellemes 20-22 fok van, úgyhogy ezen is túlestünk.
Ezen felül pedig mivel anno 95-ös benya volt a kocsiban, ezért nehézkes lett volna neki a “nagy programot” szépen finomhangolni. Úgyhogy ezúttal 100-assal mentem hozzá így a “nagy programot” is belőtte.
Kb 2 óra volt ez a második kör. Nyilván van benne placebo, de érzésre most sokkal szebbet megy 100-as “nagy program” alatt az autó, úgyhogy boldogság van.
Hazafele piros lámpától piros lámpáig váltogattam a 95-ös és a 100-as program között. Egészen határozottan érzem a különbséget a kettő között!
És akkor, hogy egy kis rossz hír is legyen: tegnap kaptam egy brutál nagy kavicsot a szélvédőmre. Olyat szólt, hogy rendesen beparáztam. Az eredménye egy óriási kőfelverődés lett.
Reggel egy szélvédősnél kezdtem a napot. Azt mondták, hogy egyrészt tök nagy a sérülés, úgyhogy a javításra 25-30k az ajánlatuk, másrészt, hogy valószínűleg repedni fog ha hozzányúlnak. Szóval azt tanácsolják, hogy egyből szélvédőcsere legyen, ami 65-70k. Majd hozzátette a szakember, hogy ő így hagyná. Amíg tovább nem reped addig használjam nyugodtan. Mondom kösz a szaktanácsadást báttya. 😀
Bántja a szemem, de lehet hogy még tavaszig/amíg tovább nem reped meghagyom így, aztán kap egy újat a francba. Mókás, hogy ez már a harmadik szélvédő cserém lesz mx5-ökkel…Köszi a korrekciót. Ezek szerint valóban nem a Ford fejlesztette. Ez egy kicsit boldogabbá tett, bár konkrétan semmi jelentősége a dolognak. 😀
Hétvégén óriási upgrade-k történtek az autómmal!!!444!!NÉGY!!4
A csomagtartó ajtajának és a kasztninak a találkozásánál van egy kéder. Ez a jó 16-17 év alatt kicsit elfáradt és 2 helyen kezdett szétmállani. Nem drasztikusan, sőt funkcionálisan talán még jó is lenne. De zavarta a szememet.
Ezért beszálltam egy IL-es rendelésbe és berendeltem egy gyári cseredarabot. (Igen, az a flakon motorolaj is genuine Mazda) 😀
De ha már IL rendelésbe szálltam és felesleges dolgokra költöttem, akkor már rendeltem egy szintén gyári Mazda Door bushing párt is. Eddig Strongflex/Powerflex (nem tudom melyik) poly bushing volt a gyári helyén, ami ugye racsébb, és minden bizonnyal SOKKKKAL merevebbé teszi a bódét… De cserébe én nem tudtam úgy beállítani, hogy ne legyen nehéz nyitni-csukni az ajtókat. Eszméletlenül zavart. Mínusz egy verseny mod… Hát a végén még felnőtt ember lesz belőlem.
